Szégyenfolt és remény
melyre büszkén gondolhat minden "igaz Magyar "!
Szégyenfolt és remény
Láttátok? Emlékeznetek, tudnotok kell,
hiszen szavakban és képekben is híre ment:
Ezerkilencszázötvenhatos emlékművet
avatni leptük el a városligetet.
Nem a „drótkefe” látványa csábított.
Szívünket ott és akkor is
hősök példája dobogtatta,,,
csipetnyi ám buzdító remény, hogy
holnapra együtt állva csatasorba
jobbra fordulhat nemzetünk sorsa..
Láttátok? Emlékeznetek, tudnotok kell,
hiszen szavakban és képekben híre költ:
akkor az emlékmű előtt térdre ereszkedett
a nem kívánatos miniszterelnök.
Isten tudja – Isten akaratából hány ezer,
millió szempár szűkült mégis össze
amikor a térdhajtást mímelő nagyúr
köpenye csücskét bal térde alá gyűrte.
Sírdogált az ég, könnyei a márványlapon
Szégyenfoltot mostak a novemberi napon.
Szemet hunyni álszentek és hízelgői felett
Veteránoknak és ifjaknak nem lehet.
A szabadság nemzedéke is érti már
Miért haltak hősi halált, és miért
Miért mentek egykor százezrek világgá.
Mégis kezet nyújtunk azoknak, kik emberi
alázattal mea culpát tudnak mondani.
Ám soraink végére végre azokkal, akik
melldöngető gőggel maguknak
hazudják és követelik a dicsőséget.
Büszkék ők saját múltjukra sem lehetnek.
Csakis miénk az őszinte emlékezet,
56 hőseinek tettét, nevét és áldozatát
táblákba vésni a jog bennünket illet.
Térdre borulásunkkal és főhajtásunkkal
őket köszöntjük, mert dacoltak zsarnokkal.
Láncot nyakunkban tovább mi sem tűrünk
Lumpokat, akik kordonokat vontak körénk,
bűnbánat nélkül nem engedünk közénk.
Majd ha bennünket megkövetnek,
egy sorba velünk akkor jöhetnek.
Hogy mióta tűrjük már a kényszert
meg a megalázást? Ne számoljuk az éveket.
Közben megtanultuk a kordonbontást.
Viperák hangunkat nem halványították.
Eljött az ideje, hogy hajrával az ajkunkon
Újra lépjünk, megtorpanás nélkül, előre…
Mutassuk meg, hogy sodronyok mögött is
tovább élt és égetett 56 tanulsága,
hogy tenni tudunk jövő életünkért és
Gyermekeinkért hőseink példájára.
Egy új évezred hajnalán feladatunk ennyi.
Legyünk bátrak és elszántak. Kell, hogy
újra ránk figyeljen a tespedő világ: mert
Magyar hon felett újra pirkad az ég,
újra felhőket oszlat a napsugár,
ezer év után újabb ezerre már
magyar kéztől magyar földben csírázik és
kibújni kész az éltető vetés
Istenem! Hadd, hogy így legyen!
Hit és akarat magyar erény marad!
L.M.
